A Fonyódi Múzeumban megnyílt az
EZERARCÚ BALATON
című állandó kiállítás
2006. december 8-án 14.00 órakor
Köszöntőt mondott: Hidvégi József, Fonyód polgármestere
Tisztelettel és nagyrabecsüléssel üdvözlöm kedves mindannyiukat, köszönöm, hogy
elfogadták meghívásunkat és eljöttek a Fonyódi Múzeum állandó kiállításának
megnyitójára!Külön köszöntöm Vörös Lajos urat, a Magyar Tudományos
Akadémia hidrobiológus doktorát.
Öt évvel ezelőtt történt, hogy Fonyód polgárainak egy csoportja a Széchenyi Terve pályázataiban olyan felhívásra bukkant, amelyet régi, helyi védelem alatt álló épület felújítására és további közcélú hasznosítására írtak ki. Itt és most azon épület előtt gyűltünk össze, amelyet öt esztendeje még gaztenger vett körül és állaga is siralmas volt. A fonyódi civil társadalom széleskörű összefogásának köszönhetően elnyert pályázatnak köszönhetően – mert talán mondanom sem kell, a leírt ötleteket támogatásra méltónak tartotta az akkori kormány - további támogatókat sikerült szerezni Somogy Megye Közgyűlése és a Balaton Fejlesztési Tanács személyében, és néhány év alatt elnyerte mai formáját az épület. Ezután következett a neheze: megfelelő tartalommal kitölteni az ódon falakat. A Fonyódi Múzeumi és Helytörténeti Egyesület – mint ahogy korábban is - magára vállalta a munka összefogását és döntő szerepet játszott abban, hogy újabb pályázati forrásokhoz járulhatott hozzá önkormányzatunk az önrész fölvállalásával. Az Oktatási és Kulturális, valamint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium többmilliós támogatásának köszönhetően a már berendezett kiállító terem előtt állhatunk.
A balatoni természet- és környezetvédelem valamennyiünk számára fontos, akik itt élünk a Magyar Tenger partján, hiszen ettől is függ az, hogy az idelátogató vendégek hogyan érzik magukat. Ez a kiállítás magas színvonalon mutatja be a Tó élővilágát, állatait és növényeit, sőt, a terem falait beborító tablókon láthatjuk és olvashatjuk a Balaton egész históriáját.
A tárlat egyaránt szól a gyerekekhez és a felnőttekhez is, hasznos ismereteket közöl minden idelátogatónak, s így reménykedhetünk abban, hogy minden korosztály óvni fogja a Balaton természeti környezetét.
Mindezért a színvonalas munkáért köszönet illeti a kiállítás kivitelezőjét is, a Kivszer Kft.-t.
Köszönöm mindenki munkáját, aki tudásával, igyekezetével
hozzájárult ahhoz, hogy Fonyód – nem túlzás - az egész Balaton part legszebb
múzeumi kiállítóhelyével és legkorszerűbb kiállításával várhatja ezentúl a
látogatókat.
A kiállítást megnyitotta: Vörös Lajos hidrobiológus, az MTA doktora
„ennél tündéribb tájat / még nem látott szemem / ez az én tengerem / benne tükröződik arcom / arcomon őseim s reményeik” (Simon Ottó)
Tisztelt Hölgyein és Uraim, tisztelt Ünneplő Közönség!
Ünnep ez a mai nap a fonyódiaknak, de ünnepük túlnyúlik a városhatáron, ünnep minden balatoni és Balatont szerető embernek. A Balaton szeretete, sorsáért érzett aggodalom és a múlt tisztelete hozta létre ezt a gyönyörű környezetben lévő, nagyon szép, igényes és tartalmas kiállítást, amelyre méltán lehetnek büszkék a helybéliek, de engedjék meg nekünk nem Fonyódiaknak is, hogy osztozzunk érzéseikben.
Nagyszerű ez a kiállítás, mert áthatja a Balaton szelleme és mert a hely szellemét is sugározza. A japán ősvallás a sintóizmus szerint a hely isteni szellemei mindenütt megtalálhatók, de legkedvencebb tartózkodási helyeik a regényes tájak, erdők, hegyek és az erdőkkel szegélyezett hegyi patakok és tavak, vagyis a Balaton. A Balatonvidéken a hely szelleme tetten érhető, megfog és rabul ejt. Hiszen ez az a hely: „ahol a jelennek minden élettünete, ősalkotásai, emberkéznek apró szép dolgai együtt egymás mellett vannak. Van e még ily ragyogó foltja több a kerek világnak? Nincs! Sohase álmodtam ilyen szépséget. Sohase láttam, sohase hallottam, sohase olvastam ehhez hasonló tüneményt”, írja Eötvös Károly, miközben Somogyországban a Niklai Remete a Balaton szellemét versben idézte meg:
„Jer: nézd a Balatont, mikor a nap reggeli lángja / Tükrözetén reszket, s mikor a hold fénye alatt ég: / Nézd a kék hegyeket, mint állnak sorba körülötte, / Mellyeken a nektár csorog és az öröm dala harsog”
A Balaton hatalmas vize lápjaival, védelmet nyújtó nádasaival, berkeivel, bozótjaival, szigeteivel és rétségeivel, az aránylag könnyen megszerezhető táplálékot nyújtó halainak és vadjainak bőségével minden koron át a legnagyobb erővel vonzotta magához az embert, így a honfoglaló magyarságot is. De a hely szelleme már korábban is vonzott, hiszen éltek itt már a kőkorszakban, a bronzkorban és a vaskorban is. Legjobban a rómaiak emlékei maradtak meg. Azt is tudjuk, hogy a Krisztus utáni első évszázad közepétől a pannóniai, a balatoni borokat a Római Birodalom legjobb borai között tartották számon és jelentősen megnőtt utánuk a kereslet az itáliai borok rovására. Az itáliai szőlősgazdák tiltakozására született meg Domitianus császár törvénye, amely kivágatta a pannóniai szőlők legnagyobb részét (Cey-Bert Róbert 2001).
Nincs még egy helye hazánknak, ahol annyi vár, templom és kolostorrom tanúskodna a múltról, mint itt a Balaton partján. A történelem viharait megszenvedte, de viszonylag mérsékelt veszteséggel vészelte át ez a vidék, hiszen például Zalavár, Keszthely, Szigliget, Csobánc és Tihany várai ellent tudtak állni a török hódításnak.
A reformkorban a magyar történelem egyik legtermékenyebb negyedszázadában, amikor a rendi alkotmányon nyugvó állami és társadalmi élet demokratikusssá formálódik a Balaton valóságos országos központ. „Úgy látszik, mintha ezen Magyar Hazának némely vidékeiből, a Dunának némely mellyékeiből kiszorított nemzeti lélek a Balatonnak körét szállotta volna meg” írja Kazinczyhoz írott levelében Kisfaludy Sándor. A Magyar Tudományos Akadémia gondolata Füredről indul. Széchenyi megindítja a balatoni gőzhajózást, Kisfaludy Sándor felépíti Dunántúl első kőszinházát. A Balatont a reformkorban fedezte fel magának a nemzet (Antalffy Gyula 1984).
Ekkortól eredeztethető a balatoni fürdőkultúra kialakulása is. Török József orvos a 19.-század elején így ír erről: „a balatonbani fürdőzéseknek a tekintélyes hullámcsapás, a tiszta derült légbeni mozgás, a nagyszerű tónak s regényes partjainak tekintete, mely a kedélyre földerítő hatást gyakorol minden más honi fürdőnk feletti elsőséget kölcsönöznek”. Eötvös Károly pedig így vizionál: „Majd ha a Balaton partjának minden alkalmas része kényelmes nyaralókkal lesz behintve, s ötvenezer fürdővendég helyett félmillió jön oda üdülni nyaranként: törekvésünk végére akkor jutunk el. Csak magunkban bízzunk és dicső végzetünkben.” Ez a vízió beteljesedett, de ma már azt is tudjuk, hogy törekvésünk végére nem jutottunk el, és azt is tudjuk, hogy a jobb, kényelmesebb, komfortosabb és gazdagabb életre törekvő - nagyon is érthető - emberi törekvések még két évtizeddel ezelőtt is gyászos jövőképét vetítették előre a tónak.
Azonban még mielőtt erről szót ejtenék, maradjunk még egy kicsit a 19.-századnál. A reformkor szellemi kisugárzásának köszönhetően a világon egyedülálló kezdeményezés született, ami példamutató összefogással meg is valósult. Nem másról van szó, mint arról, hogy a Magyar Földrajzi Társaság Lóczy Lajos vezetésével 1891-ben megindította a Balaton tudományos tanulmányozását, aminek a geológiát, hidrográfiát, meteorológiát, állattant, botanikát, embertant, néprajzot, régészetet felölelő eredményeit a kor legkiválóbb tudósai 32 vaskos kötetben tették közzé. Ez a korát megelőző és szinte páratlan, mai szóhasználattal interdiszciplináris kutatómunka elindította azt a folyamatot, amelynek eredményeként hazánk jelentős mértékben járult hozzá a tótudomány fejlődéséhez és a Balatont Földünk ökológiai szempontból egyik legjobban kutatott és ismert tavává tette. Ennek a munkának a folyománya volt és sikereinek hatására jött létre 1925-ben a Magyar Természettudományi Múzeum Biológiai Állomása Révfülöpön, és alapította Klebelsberg Kuno 1926-ban a Magyar Biológiai Kutatóintézetet, Az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet elődjét.
Hankó Béla írta 1926-ban A Magyar Nemzeti Múzeum Biológiai Állomásának megnyitójára, hogy „Az a sok ember, aki a Balatont évente fölkeresi, hogy ott testi és lelki üdülést találjon, és pihenve gyönyörködjön a tó ragyogó színeiben s a part változatos szépségeiben, bizony alig gondol arra, hogy a víznek élete is van.” Napjainkban egészen biztosan többet tud a tavat szerető és sorsáért aggódó nagyközönség a Balaton életéről mint akár fél évszázaddal ezelőtt. Ennek az önmagában örvendetes ténynek a hátterében azonban meghúzódnak az elmúlt évtizedek kirívó, a tó életét és üdülésre való alkalmasságát veszélyeztető jelenségei, amelyekről a médiumok segítségével mindenki tudomást szerzett. Gondoljunk csak a legutóbbi angolnavészre 1991-ben, a nyolcvanas évek elejétől kezdődő és 1994 nyaráig tartó katasztrófális algavirágzásokra, amikor egy trópusi eredetű, mérgező anyagot is termelő kékalga szaporodott el a tóban, vagy a 2002-2003 évi alacsony vízállásra. Ezt mindenki tudja, de az már kevéssé jutott el a köztudatba, hogy a Balaton örvendetesen javuló vízminősége is a tudománynak köszönhető. A tó természettudományos kutatása tárta fel a vízminőségromlás okait, és jelölte ki a sokmilliárdos vízminőségvédelmi beruházások kereteit, amelyek eredményeként napjainkra a Balaton vízvédelme komoly nemzetközileg is jelentős sikertörténetté vált, amelyre méltán lehetünk büszkék.
A vizek szabályozása, és ez alól a Balaton sem kivétel, drasztikus változásokat idézett elő a természetben. A kiöntések, az árterek voltak a halivadék bölcsői, és nekik köszönhettük hazánk egykor világszerte ismert, mesébe illő halbőségét. „Lecsapolták és kiszárították az ősi lápokat is, ahol még hajdanán zavartalanul költött a nemes kócsag, ott ma az eke szántja az egyhangú barázdákat”, írja Hankó Béla 1926-ban. A Balaton déli oldalán, homokzátonyok által a tótól elválasztva kiterjedt berkek voltak, mint a Nagyberek, vagy a Fonyódi berek, amelyeknek mára csak torzói maradtak, és ahol Darázs József költő szavaival:
„Az éji szélben borzong a rét / Mozdul a berek / Millió nádtündér hajlong / S lejti rezdülőn lenge táncát”
Nemcsak a vizek, a hegyek is megváltoztak. „A bazaltbányák drótkötélpályáikkal, poros lármás zúzóikkal nemcsak a Badacsonyba, hanem a környező zömök bazalthegyekbe is beleharaptak, a Haláp már önmaga romja csak, a Gulács süvege megcsorbult, a Badacsony oldalában ijesztőre tágult a seb” írja Keresztury Dezső 1960-ban.
Korunk sok jeles gondolkodója szerint az emberiség fő veszedelme a sokat emlegetett bioszféra-válság: az, hogy az „élő természet” globális degradációja fenyeget. Ez a fenyegetettség mindnyájunkat érint, és ki-ki naponta találkozhat tapasztalataiban, olvasmányaiban vagy akár a televízióban a civilizációs ártalmak eléggé ijesztő és változatos tüneteivel és ez a válság, a Balatont sem kerülte el. A háztartási, ipari és mezőgazdasági eredetű szennyvízterhelés hatására a hetvenes évek végén indult eutrofizálódási folyamat eredményeként mérgező kékalgák lepték el nyaranta a tavat, amelyek nemcsak a fürdőzők egészségét veszélyeztették, hanem az ivóvízkivételeket, így a fonyódit is.
Teljesen érthető ezért a nagyközönség részéről megnyilvánuló és egyre növekvő érdeklődés, ami a természet- és környezetvédelemi törvényeket és intézkedéseket kíséri. Ez az érdeklődés azért is örvendetes, mert hinnünk kell: egy jó védekezési közszellem kialakulása, közüggyé emelése, vagy a nálunk még elég gyenge lábon álló ökológiai kultúra kibontakoztatása még sokkal fontosabb, mint a törvény betűje. Egy ilyen szellem kialakításában sok buktatót kell elkerülnünk és rengeteg mulasztást kell pótolnunk. A hatékonyabb környezetvédelem érdekében elkerülhetetlen, hogy sokkal jobban megértsük mi is történik azokban a folyamatokban, amelyek a bioszféra és ezen belül a Balaton károsításáért felelnek, éppen ezért hinnünk kell, ez a megértés ugyancsak közügy.
A megértetésnek és a megértésnek nagyon sok műfaji lehetősége, eszköze és szintje van. Ez a sokféleség kívánatos és fontos is. Nemcsak azért, mert maguk a jelenségek éppen eléggé bonyolultak, és sokrétűek, hanem az emberek érdeklődése, képzettsége, emócionális beállítottsága is igen különböző írta Juhász-Nagy Pál 1993-ban.
A Balaton napjainkban is meghatározó szerepet játszik az ország idegenforgalmában. A fő vonzerőt a táj és szépsége adja. A Balaton idegenforgalmi hasznosítása, az egész idegenforgalmi infrastruktúra a tó vizének tisztasága és a táj szépsége nélkül értelmét veszti, feleslegessé válik. A balatoni üdülőkörzet kivételesen gazdag természeti és kultúrtörténeti értékekben. A geológiai, víztani, biológiai értékek a tudományos értékek megóvásának igényén túl a helyi lakosság, a turisták és az üdülővendégek gyönyörködtetését is szolgálják. A Balaton és környezete közkincs, károsítása az egész társadalmat érinti, védelme, ápolása közügy. Ezt a közügyet szolgálja a most megnyílt kiállítás, hiszen a tudomány ott kezdődik, ahol tudásunk véget ér. Fontos a tudomány szerepének hangsúlyozása, megismertetése, beláttatása és megszerettetése. A fiatalabb és serdültebb korosztályok természettudományos képzésének fontos bázisa lehet ez a kiállítás.
A múzeum nemcsak értékek őrzője, hanem terjesztője és létrehozója is. Gondoljunk például az Erdélyi Múzeum Egyesületnek a magyar kultúra és tudomány ápolásában és megőrzésében játszott szerepére. Örüljünk együtt annak, hogy Fonyód, ahol másfél évszázaddal ezelőtt a déli vasútnak megállója sem volt, ma meghatározó tényező a Balaton gazdasági és kulturális életében, amelynek súlyát ez a ma nyílt Balaton Kiállítás tovább növeli. Kívánom, hogy ez a múzeum, és ez a kiállítás legyen szervező ereje a helyi közösségnek. Ültesse el a fiatalokban és tartsa ébren az idősebbekben a Balaton szeretetét, ápolja a hely szellemét. Kívánom, hogy más települések kövessék Fonyód példáját, és a már meglévő múzeumokkal összefogva élesszék újra az 1898-ban megalakult Balatoni Múzeum Egyesületet, hozzák vissza a reformkor szellemiségét a Balaton érdekében és mindannyiunk épülésére. Kövessük a költő Simon Ottó tanácsát:
„a lélek házába gyűjts / az örök szellemi hazának / s nemcsak megmaradsz / de lehetsz teremtő gondolat” /
Fonyód, 2006 december 8.
Támogatók:
Fonyód Város Önkormányzata, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Oktatási és Kulturális Minisztérium
**************
A Fonyódi Múzeum
Ezerarcú
Balaton
című állandó kiállítása
A Fonyódi Múzeum kiállítása bemutatja a Balatonnak és közvetlen környékének kialakulását, természetföldrajzi viszonyait, legjellemzőbb élőhely típusait, életközösségeit, növény- és állatvilágát, külön kiemelve az értékes és védett fajokat.
A Balatont és térségét komplex módon szemléltető természettudományi kiállítás szemlélteti
• a térség földtörténetét;
• a Balaton kialakulását;
• a tó vízszintjének és kiterjedésének változásait a történelem folyamán;
• a vízrajzi és éghajlati viszonyokat;
• a nyílt vízi életközösségeket [az élővilág bemutatása a mikroszkopikus méretű növény- és állatvilágtól a magasabb rendű élőlényekig (halak, vízi madarak); a jellemző táplálkozási kapcsolatok, közösségszerveződési mechanizmusok felvázolása];
• a tóparti nádasok életközösségeit;
• a leszakadásos pannon magaspartot [a hétköznapi környezetkárosítás legjellemzőbb módját (szemetelés), valamint tudatosítjuk a tó állapotával kapcsolatos felelősségünket];
• a berkek egykor volt gazdag élővilágát és az ehhez kapcsolódó emberi tevékenységeket (csikaszát, pákászat stb.);
• a Somogyi-dombvidék tölgyes erdeit;
• a tó környékének legfontosabb természetvédelmi és kultúrtörténeti látnivalóit
(védett területek, tanösvények, bemutatóhelyek, műemlékek, múzeumok stb.).
A falak mentén elhelyezett kisebb vitrinekben bemutatásra kerülnek:
• a környék ősmaradványai, csiga-, kagyló- és rovarfajai;
• a Balaton természettudományi kutatástörténete;
• a természettudományi kutatás neves kutatói (pl. Lóczy Lajos, Cholnoky Jenő)
A számítógépek segítségével többek között megjeleníthetők a tó időjáráshoz kötődő jelenségei képpel és hanggal (hullámverés, viharos szél dörgéssel, jégzajlás, rianás, nádsuhogás), az itt élő madarak (fotóikat énekük hangja kíséri), valamint további, a vizuális és az akusztikus hatások összekapcsolására alkalmas jelenségek (békahangverseny, múltbeli vulkánkitörés hangja stb.).
Földtörténet
A geológiai időtávlatok több százmillió évének érzékeltetéséhez kortáblázatot szerkesztünk.
Az egyes földtörténeti időszakok e térségre jellemző ősföldrajzi viszonyait, geológiai folyamatait, eseményeit mai, hasonló környezetben készült nagyméretű fotókkal és rövid szöveges magyarázatokkal ismertetjük.
Terepasztalon mutatjuk meg a Balaton és közvetlen környékének domborzati és kőzettani viszonyait. A legjellemzőbb kőzettípusokból és üledékekből mozaik-térképszerűén kirakjuk az egyes képződmények előfordulását a Balaton környékén.
A Balaton kialakulása és vízszintváltozásai
A mai tó létrejöttének egyes mozzanatai jelennek meg ábrák és szöveges magyarázatok kíséretében. A geológiai időkből átvezetjük a látogatót a jelenkorba. A mintegy 5000 éve kialakult egységes tófelület történelmi időkben tapasztalt vízszintingadozásait és az ebből következő igen jelentős
kiterjedés-változásait térképsorozaton ábrázoljuk; egy-egy kis képpel illusztrálva az őskort, a rómaiak idejét, a honfoglalás korát és a török hódoltság időszakát.
A tó vízrajzi és időjárási viszonyai
A Balaton vizének fizikai jelenségei (áramlások, hullámzás, jégképződés) és kémiája mutatkoznak be térképek, fotók, ábrák és rövid szöveges magyarázatok kíséretében. E természeti jelenségek szoros összefüggésben állnak az éghajlati viszonyokkal és a helyi időjárás változásaival (hőmérséklet, szél, viharok, csapadék).
A Balaton élővilága
A nyílt vízi életközösségek
A diorámában a jellegzetes Balatoni halfajok kerülnek bemutatásra. A madarak számára a leszálló és pihenőhelyként többnyire a különféle emberi tevékenység használati tárgyai nyújtanak alapot. A dioráma stégen pihenő dankasirályokat, karón üldögélő kormoránt, ill. vízfelszínen úszkáló szárcsát mutat be. A dioráma háttere a Tapolcai medence tanúhegyekkel ékesített panorámája, előterében a Balaton nagy nyílt vízfelületével. A dioráma megvilágításánál a szikrázó napsütés hangulatát imitáljuk.
A tóparti nádasok életközösségei
A visszaszorulóban lévő tóparti nádasok, mocsári és kisebb árnyas vízfelületekhez kötődő növényei adják a hátteret az életközösség jellegzetes gerinces állatfajainak. A halak közül az áldozatára leső csuka és az iszapban turkáló ponty látható a diorámában. Felettük tőkés réce pár és szárcsa úszkál. A jelenetet alkonyati fények világítják meg. A háttérben nádas, öreg füzekkel.
A leszakadásos pannon magaspart
Fonyódon kívül a Balaton néhány más pontján található különleges parttípus, mely speciális élőhelyi körülményeihez több madárfaj is kitűnően alkalmazkodott, fészkelésével. E diorámában tűnik fel a ragadozó madarak leggyakoribb képviselője az egerészölyv, valamint az akácágon figyelő karvaly. Az életközösségek jellemző tagjai a kaparódarazsak, bundásméhek stb., melyek falban fészkelő egyedeivel ugyancsak megismerkedhet a látogató.
A berkek egykor volt gazdag élővilága, az ehhez kapcsolódó emberi tevékenységek
A békabrekegéstől hangos balatoni berkek élővilága és az itt űzött ősi foglalkozások nagyrészt már eltűntek. A dioráma a hajdan volt mocsárvilágot idézi. A régi ladikban a halászat eszközei láthatók: varsa, szigony, csáklya stb. A csónakon nagy kócsag, ill. törpegém áll. A vízen cigányréce úszik, a csónakdeszkán kockás sikló pihen, a nád közül vidra mászik elő. A dioráma megvilágításánál a hajnali berek hangulatát idézzük. A háttérben sűrű nádas húzódik a látóhatár széléig.
A Somogyi-dombvidék tölgyes erdei
A dioráma egyik szélén kocsánytalan tölgy, a másik oldalon bokrokkal benőtt régi löszmélyút, középen fagyai, vagy galagonya bokor, az előtérben - vastag avartakarón - kidőlt fatörzs és hullott agancs teremt alapot az elhelyezéshez. Az őszi erdő kerül bemutatásra, éjszakai fényekkel, ekkor aktív állatokkal, az avar alól gombák bukkannak elő. A háttérben kotorékból előbújó róka, vagy borz látható. Faágon fülesbagoly les, a földúton átszaladó erdei egérre. Avarban sün motoszkál.